www.tomkiss.hu

MEGJELENT:
Az Irodalom Visszavág, ÚJ FOLYAM, 1. szám, 1998/1 (1998. tél)
újra megjelent: Az Irodalom Visszavág, ÚJ FOLYAM, 14. szám – VADNYUGI, 2003/1.


Repi

Köztéri mulatság – Fiatal írók antológiája
Palatinus, Budapest, 1998.


Itt van hát a Sárkányfű folyóirat saját, privát, reprezentatív antológiája. Könyvheti és reprezentatív. Tizenhét titán és egy titána szerepel a Sárkányfű-antológiában, amely egyben a fiatal írók antológiája is, hiszen könyvheti, listás kiadvány. A lista rendkívül fontos e kötet esetében; a könyv végén például listákat találhatunk arról, melyik szerző hol jelent meg idáig. Egyfajta pajkos versengésnek lehet az olvasó tanúja: ki tud többet előhúzni? Szinte látni magunk előtt a verseny résztvevőit, ahogy a Mulatság utolsó korrektúrája előtt még betelefonálnak Fogarasi szerkesztőnek a Palatinushoz: „Zsoltikám, jövő héten hoznak a Mozgóban, írd már be azt is, lécci”.
A verseny abszolút győztese a Sárkányfű-szerkesztő Király Levente, aki 12 folyóiratot és újságot, továbbá egy antológiát tudott megnevezni.
A reprezentatív antológia 208 oldalon sorakoztatja reprezentatív szerzőit, és még 8 oldal reprezentatív Palatinus-reklámra is futotta Háy János reprezentatív felelős szerkesztőtől.
A kötet valódi válogatói és szerkesztői azonban Fogarasi Zsolt, a Sárkányfű főszerkesztője, és Kovács Eszter, a Sárkányfű kritikarovat-szerkesztője. Mivel a Mulatság kritikákat nem közöl, sajnos Kovács szerkesztőnő nem csatlakozhatott versenyző szerkesztőtársaihoz. A reprezentatív kiállítású papírkötésen „Az Üdvözültek a Bambergi dóm bejárata fölött” alakjai üdvözülnek éppen, megelőlegezve ezzel a kötet és szerzőinek sorsát is.
A számmisztikai 199. oldalon olvashatjuk a „Kiadói jegyzetet”: ebből derül ki, hogy a Palatinus Kiadó 1997 októberében határozta el, hogy pályakezdő, főként kötettel még nem rendelkező, többnyire huszonéves szerzők műveiből reprezentatív antológiát állít össze, s hogy megszerkesztésére a Sárkányfű két szerkesztőjét kérte fel.
A Magyar Könyv Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta 760 forintos reprezentatív gyűjtemény három ciklusba rendezi a 83 műalkotást. Hogy milyen elv alapján, azt nem tudni. Mindenesetre a szerkesztők nem a műveket, hanem a szerzőket szortírozták, s ebből talán arra lehetne következtetni, hogy például  A mázsás seggü ősz című blokk szerzőinek nagy a segge.
Kezdjük az első ciklusnál: Nyáridő. Baróthy Zoltán Sárkányfű-szerző két novellájával nyit a Mulatság, tehát ennek a szerzőnek két szempontból is reprezentatívnak kell lennie: egyrészt a fiatal irodalom alapsokaságát képviseli a mintasokaság nevében, másrészt megadja az alaphangulatot és alapszínvonalat a teljes kötethez. Ennek alapján lehangoló folytatásnak nézhetünk elébe: berkeley-i értelemben nem biztos, hogy bármi is létezik abból, amit érzékelünk vagy tapasztalunk (saját magunkat is beleértve), tehát ez az antológia is talán csak káprázat. (Ám hogy mi is elkerüljük az agnoszticizmus vádját, kockáztassuk meg: ez az antológia igenis „van”.) Baróthy hasonló konklúzióra jut ezekben a viszonylag jól megírt, ám helyenként kissé erőltetett novellákban.
Király Levente Sárkányfű-szerkesztő első versére talán még ráfoghatjuk, hogy passzol ehhez a nyitányhoz, ám a harmatos folytatás komolyan fölidegesíti az interpretátorokat, akik koncepcióvesztve hullanak a köztér porába. Most van szerkesztés, vagy nincs? Olvashatunk itt téli teregetésről, a „Kínai Nagyfal” építésének „magos Déva vára”-féle Kőmíves Kelemenes, balladisztikus homályáról, illetve a Sztárról, ki Szegedre érkezett, de ott csak Strauss-szal dumcsizza meg szétfrusztrált agyát, vagy hogy is van ez?
Az éntelenség, az antilírikus álarcosbálosdi a ciklus, sőt az egész kötet többi költőjénél is töredékesen megvalósul. Gerevich András kötettel rendelkező pályakezdő például nagy libidójú kertész, bányász és horgász, aki Kosztolányi után újra „mélységet” kíván „adni a sekélynek”, talán ezért tartották olyan fontosnak a szerkesztők a szerepeltetését, annak ellenére, hogy „kötetes”. S valóban, Glenmalure című verse a gyűjtemény egyik kiemelkedő, ars poeticus darabja. A huszonévesek antológiájában a 36 éves Végh Attila következik, s korából is eredhet, hogy a Gerevichnél még oly kanos kertész itt már a végelgyengüléssel küszködik. Emlékező technikájú, pillanatképekből összeállított, személyes, mások számára érdektelen élményekből táplálkozó, forrasztópákával összeillesztett, mozaikszerű verseket sorakoztat, mintegy fittyet hányva a Nyáridő cikluscím optimista hangulatának.
Utóbbi gesztus folytatója Demeter Szilárd novellista is. Az éneklő köldök című novellájával csak egy nagy baj van: mit keres itt a cím? Mire utal, hogy ilyen konzervatív kérdést fogalmazzunk meg. Szellemes fordulatokkal tűzdelt, nehézkes szülést feltételező produktum. Kicsit irtani kellene a jelzőkből és hasonlatokból.
És elérkeztünk a kötet érdekességéhez. Fogarasi Zsolt szerkesztő és főszerkesztő kilenc szövegével reprezentálja önmagát és antológiáját. Talán az ő verseiben érhető tetten leginkább a köztériségre való törekvés. Abban az értelemben mindenképpen, hogy ez a „líra” a maga földhözragadottságával, hétköznapiságával, és mondjuk ki: nyegleségével egy egész generáció életfilozófiáját akarná, de nagyon ám, tükrözni. Sajnos ezt legfeljebb a generáció ebben az antológiában szereplő mintasokaságánál sikerül elérnie. Mindez mérhetetlen önbizalommal és kiválasztottságtudattal párosul, akárcsak a nagy elődnél, Peer Krisztiánnál. Aki vagyok című versében például közli velünk, hogy övé az ész. Segít főzni a csaja tesójának, otthona a Déli, emberei megölik odakint az ellenséget. Durva. Aktuálpolitika is bejátszik, Tatára is megy a versben, meg Ausztráliába villamosbérlettel, nővérét pedig a Német eljegyezte. Akit érdekel a Fogarasi-család története, az 59–67. oldalakon kutakodjon.
Bár a második ciklus címe A gyanú árnyéka, mi mégsem gyanakszunk semmire, miért is tennénk, hiszen egy vérbeli, profi költő következik, a Gérecz Attila-díjas Sárkányfű-szerző Grecsó Krisztián. A kurziválás bajnoka ő, ki még atomrészegen is négy szép lánnyal hemperegne az ülésen, ha tudna (Két busz meg egy vonat). Ez is lehet progaramadó vers, ám mi mégis a másodikra, A gyanú árnyékára szavazunk, melynek  „kakasszava” akár mitologikus mélytartalmakra is utalhat, de lehet, hogy csupán egy keresztény szimbolikával dúsított „szaft”-ra. Grecsó az egyetlen költő a kötetben, akiben némi szenvedély motoszkálását érhetnénk tetten, ha nem szorítanák e kötet hangulatához illő görcsök, mint ahogy az Egy az egybe című szövegéből nyilvánvalóvá válik. „Dühöd túl ne csorduljon” – mondja ki nemzedéke aranyszabályát (Aranyszabály). Ezt Kerékgyártó György, a következő szerző, olyannyira betartani látszik, hogy novellája már csupán „Erőtlen mormogás lentről”. Kínai sztorija meglehetősen direkt módon reagál fölvetett problémáira.
A narancsízű bugyi szerzője, Szűts Zoltán, ödipusz-komplexusát költőhöz méltó bátorsággal tárja elénk. Katasztrofálisan gyenge szójátékokkal operálja idegeinket. Ellentétben a szerzővel, mi nem élünk vissza az olvasó türelmével, és tovább is lépünk Wizner Vég Balázs novellájára, A bőrre. Tematikájával és fogalmazási stílusával is a gimnáziumba röpít vissza bennünket az író, ennek ellenére ilyen találó gondolatokkal is összeakadhatunk a műben, mint „Eszébe jutott, hogy hátralevő életét segédeszközként fogja leélni halott dolgok között. Hihetőnek tűnt”.
A kötet újabb macsójához, Czifrik Balázs Sárkányfű-alapítóhoz érkeztünk. Csak úgy fröcsög a sperma verseiből. Ô nem titkolja, hogy a román expressz vécéjében magához nyúl. A versbe emelt váladékozás nem túl új dolog, talán éppen ezért nem érezzük úgy, hogy kilógnának Czifrik versei az antológiából. Azt viszont nem értjük, hogy pornója miért pompázik éppen román színekben (Dacia Express). Folytatódik a családi album képeinek irodalomba emelése is. A kötetcímadó Köztéri mulatság című versből pedig kiderül, hogy nincs az a hasadéka a világnak, hová Czifrik Balázs be ne nyalna.
Csender Levente Hat fekete kakócája igazi népi irodalom. Úgy tűnik, hogy a székely babonás világ ábrázolása mindig bejön. Profi mondatok, aranyos történet, élvezetes olvasni.
És elérkeztünk kedvenc, utolsó blokkunkhoz, a Mázsás seggü őszhöz. A Sárkányfű-szerkesztő Cserna-Szabó András első kötete az antológiával együtt jött ki a Könyvhétre. A Csender által elkezdett jó színvonal folytatódni látszik. Persze Cserna-Szabó világa egészen más; a Tar Sándortól ellesett prolitematika nagyon fekszik a szerzőnek. Repkedő emberek, álomvilág, a Nyáridő-ciklust idéző önmeghasonlás, naturalizmus. Egész jó.
Hollósvölgyi Iván úgy próbál klasszikus lenni, hogy eljópofizza a dolgokat. Katasztrofális rímtechnikája talán az operett- és nóta-műfajokban komoly sikereket hozna a költőnek, ám tömény infantilizmusa erre sem garancia. Az előző két írás után Hollósvölgyi termése, hogy mi is jópofák legyünk, tényleg csak abrak a Dab-ra.
Szárnyas Gábor novellája (Éjféli sörhab) „habzó semmi”. Az antológia legrosszabb prózája. (Bocsánat: a legkevésbé jó.)
A habzó semmi után egy kis semmitmondó romantika: Karafiáth Orsolya. Igazi irodalmi gépezet ő; ontja magából a tökéletesen egyforma versszövegeket. Főleg a szerelemről, a szerelemről és a szerelemről. Sok mindent elárul az Ismét Csopak nyitánya e költészet gyökereiről és komolyságáról: „szerelmem máshol fog romantikázni / máshol szavalja Téreyt Keményt” vagy később: „szerelmem máshol fog romantikázni / én meg majd sírok hol nem látja senki”.
Szerbhorváth György visszaadja a Mulatság-os novellisták becsületét: a Parízer Sanyi telitalálat. A határmenti forgalomban ügyeskedő pitiáner „maffiózó” monológja vérbő bácskai parasztduma. Lehet röhögni rajta, ez is valami.
A jókedv szerencsére nem tűnik el a kötetzáró versekből sem. A Mozgó Világ-nívódíjas Sárkányfű-szerző Varró Dániel nem áll hadilábon a költészet hagyományaival: még a nátháról is működő szonettet tud írni. Szellemes írásai felüdülést hoznak a lefáradt olvasónak. Kár, hogy a Verses levél Mihályffy Zsuzsannának nem maradhat fenn a magyar irodalom örök egén, hisz ki fog emlékezni ötszáz év múlva például az 1–7-es jugó meccsre…
Kimulattuk magunkat. „Mögöttünk a jó mulatság, / de nem férfimunka” (Grecsó Krisztián).



© www.tomkiss.hu


websas.hu LINKTAR.HU