www.tomkiss.hu

MEGJELENT:
Az Irodalom Visszavág, ÚJ FOLYAM, 7. szám, 2000/2 (2000. ősz–tél)
újra megjelent: Az Irodalom Visszavág, ÚJ FOLYAM, 14. szám – VADNYUGI, 2003/1.


A zöldek száz év múltán megrögzött reakciósok lesznek
Könyvajánló

Svetislav Basara: Feljegyzések a biciklistákról
JAK–Osiris, Budapest, 2000.


Mint az álomban. A JAK Világirodalmi Sorozatának szerkesztője, Zilahy Péter valószínűleg a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták páholyának tagja, s mint ilyen, szabad bejárása van mások álmaiba, s így ismeri az IV-sek álmainak múltját és jövőjét; ezzel magyarázható, hogy végre-valahára megtört a jég, és megjelent az első magyarra fordított Basara-könyv. Azé a Svetislav Basaráé, aki az 1994-ben az Ex Symposionban megjelent De bello civili című kisregényével lenyűgözött néhány akkoriban induló fiatal írót, s akiknek azóta a legfőbb vágya az volt, hogy fedezzék már fel végre a beszűkült agyú magyar kiadók ezt a zseniális, világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű kortárs szerb írót.

Basarának a De bello civili óta is csak nagyon kevés műve jelent meg magyar folyóiratokban (ebből kettővel az IV büszkélkedhet, lásd új folyam 1. és 6. számok), pedig már szakdolgozat is született belőle (Jan0x, 1996).

A könyv Basara Jugoszláviában legismertebb és legnagyobb hatású regénye (Fama o biciklistima), egy igazi alapmű, ezért a jó választásért máris dicséret illeti az illetékeseket. A fordítás – ahogy ez persze megítélhető – jó, vagyis biztosítja az élvezhetőséget. Könyvészetileg is méltóra sikeredett a debütáló mű, igazán pofás darab a Feljegyzések. A könyv bemutatója ugyancsak példásnak ígérkezett, maga Basara is megjelent a Műcsarnokban, az más kérdés, hogy a körítés unalmas és kínos volt, maga az író pedig közismerten nem éppen az olvasókkal való bájcsevegéseiről híres, de azért sikerült kicsikarni belőle néhány mondatot.

Basara mint személyiség, ez kétségtelen, megfoghatatlan. A szó szoros értelmében különc író, nem vegyül sem kollégáival, sem a plebsszel, sem az elittel, egyszerűen csak – így képzelem – utálkozva és érdeklődve figyeli a körülötte zajló eseményeket és a pálinkásüveget. Személyiségének kettőssége minden eddig megismerhető írásából átsüt, a paradoxonok állandó jelenléte nélkül elképzelhetetlen egy Basara-bekezdés. Szerbes (antropológiai) gőgje egy arisztokratikus európiaisággal társul, a pravoszláv dac „nyugatias” visszafogottsággal. Irodalmilag hontalan, a szerb írók hagyományai vajmi kevéssé mutathatók ki műveiben, mintegy kívülről, kozmopolita módon szerb író (Márton László előszavában a magyarok közül egyedül Hamvas Béla Karneváljával véli halvány rokonnak Basara észjárását, megjegyezve azonban, hogy míg a Karnevál defenzív beállítottságú, addig Basara – bonyolult műveletek végén – a Jót gonoszsággal vértezi fel, hogy így tiporja el végül a valódi Gonoszt. Ez így persze túl egyszerű, de elfogadható érvelés. A Hamvas-tényezőre később még utalok). Politikailag – bevallottan – szerb nacionalista, aki gyűlöli a nacionalizmust, européer, radikális Amerika-ellenes. Olyan, mint Belgrád: határ Róma és Bizánc között, se nem kelet, se nem nyugat, ahol még a szelek is is összecsapnak. E helyütt több tér nem kínálkozik a bővebb Basara-értelmezésre, szakirodalmat pedig k szonja Szocreál és Tarantino című esszéjén kívül (IV 98/1.) egyelőre nem tudok ajánlani.

A Feljegyzések a biciklistákról egy szöveggyűjteménybe rendezett regény a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták világméretű összeesküvésének történetéről. Ennek a titkos, kislétszámú, nemzetközi páholynak a testvérisége hasonló gyökerekre tekint vissza, mint a szabadkőműveseké: Basaránál mindennek az alapját a Bábeltornya körüli események jelentik, ahol is a hoppon maradt építőmesterek áldozatot mutattak be Baalnak, és teliholdkor a lerombolt torony romjainál esküt tettek, hogy a tornyot azért is megépítik, de nem függőlegesen, hanem vízszintesen, így teremtvén meg a mennyországot, a tökéletes, világméretű várost. Csakhogy a hosszú évszázadok alatt elkészülő tervrajz nem mást ábrázol, mint a poklot. Így tehát minden épület, amit ember emel a földön, a pokol egy-egy építőeleme. A basarai ellenutópia maga a racionalizmus: a világban tapasztalható dühödt urbanizáció nem más, mint a sátáni terv megvalósulása. Aki házat épít magának, poklot épít magának. (Basara több írásában megfigyelhető a város, az urbanisztika iránti filozófiai ellenszenve, csakúgy, mint az időről időre felbukkanó, mesterien körített globalizáció-, szabadkőműves-, idő-, posztmodern- sat. kritikája, mely kritika tökéletes precizitással, igen elmélyült filológiai utalásrendszerrel, és a szatíra mögött is filozófiai igénnyel fogalmazódik meg.) Ugyanakkor az antiochiai mesterkovácsok közössége esküt tett, hogy vasmadarat építenek, amellyel egyenesen az égbe szállnak, így mérnek végső csapást a gonoszt szolgáló építőmestereken. Az ő utódaik lettek később a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták, akiknek legfőbb jelképe a bicikli, amely (s itt tízoldalakban lehetne összefoglalni a szimbólum valóban tökéletes magyarázatait, melyek – megdöbbentő módon – teljesen hihetőnek és logikusnak is tűnhetnek a magába feledkezett olvasó előtt) felülnézetben nem mást formál, mint Krisztus keresztjét, amely oldalnézetben hemzseg a misztikus jelképektől, ami önmagában Jézus szamarának paradigmája stb. stb. Basara, illetve szereplőinek lenyűgöző bizonyítékai a különböző szimbólumok összefüggéseiről és jelentőségéről nem ismeretlenek: az író eddig (magyarul) megjelent műveinek majd’ mindegyikében szerepel valamilyen képi szimbólum vagy ikon, ezek leghíresebbje talán a NATO-emblémában felfedezett náci horogkereszt (De bello civili):


A számtalan (főleg kreált) képi utalás felsorolására vállalkozni lehetetlen, itt elég megállapítani annyit, hogy ezek használata Basara esetében mindig több irányból megtámogatott, megdöbbentően hitelesnek tűnő logikai érvrendszer részét képezi.

Basara mítoszteremtő. Úgy tetszik, intellektusa és fantáziája gigantikus, minden (ismerhető) prózai műve egyben (és együtt) felfogható egy új, posztmodern Biblia megteremtésére törekvő kísérletnek. Ami mindezt (paradox módon, de nem cinikusan) relativizálja, az a sziporkázó, intellektuális (és sokszor abszurd) humur. Ebben Basara verhetetlen. Egy filozófus, aki úgy értekezik a világ összefüggéseiről, hogy miközben hiszünk neki és szorungunk tőle, dőlünk a röhögéstől. Máshogyan működik, de talán mégis a Gyaloggalopp vagy az Atkinson-féle Fekete Vipera történelem-szemlélete jelenik meg az olvasó előtt a jelen eseményeinek tökéletes – bizonyítottnak tűnően hiteles – magyarázataként. Aki nem érti pontosan, hogy miért tört ki az első világháború, annak – nagyon tömörítve – most megpróbálom összefoglalni. 1928-ban (!) a biciklisták megalakítják a Ferenc Ferdinánd likvidálását előkészítő csoportot, amelynek az a feladata, hogy 1914-ben meggyilkolja az osztrák–magyar trónörököst, megakadályozva ezzel a pokol további kiépülését. Minderre azért van szükség, mert Ferenc Ferdinándból zseniális uralkodó vált volna, aki a Nyugat-Római Császárság befolyását kiterjesztette volna a hajdani Bizánc (Kelet-Róma) területére is, ezáltal tovább terjesztve a racionalizmust. A merénylettel azonban létrejöhetett a Harmadik Birodalom, ami a nyugat bukásának kezdetét jelentette, s amely lehetővé teszi a biciklisták e világi céljának megvalósulását, Új Bizánc feltündöklését. (Bizáncnak, a bizánci képrombolásnak kulcsfontosságú szerepe[i] van[nak] a biciklisták mítoszában.) A mérhetetlenül sok történelmi összefüggés között az egyik biciklista regényt ír Kereszt Bagdad felett címmel – egy ilyen poénon nincs is időnk fennakadni, csakúgy, mint az ópiummal és hasissal töltött sültcsirke részletes receptjén sem. Továbbra is csak pillanatnyi illusztráció gyanánt szerepeljen itt egy kiragadott példa a számos végső következtetés és kinyilatkozás (kulcs„mondat”) közül: „őrizkedj azoktól, akik nem szeretnek inni. … akik soha egy kortyot sem isznak, azok a legsötétebbek és legnaivabbak. … Hazugság, hogy ép testben lakozik az ép lélek. Egy misztikusnál olvastam, hogy a lélek nem tud elszakadni a jól tartott porhüvelytől, ezért aztán vele együtt kerül a földbe, elszenvedi vele a rothadást, és iszonyatos kínokat kell közben kiállnia.”

A regény nem fukarkodik az ismert szereplőkben: Sigmund Freud, Sztálin, Nietzsche („Sztálin összehasonlíthatatlanul szebb” mint Nietzsche), a pápa, a grúz ortodox pátriárka mind fontos tényezői a biciklisták és az építészek közti küzdelemnek. Itt olvasható Sherlock Holmes utolsó esete is, amely örökre megoldatlan maradt: a köztéri órákba lövöldöző londoni biciklista rejtélye. Az órák és a tükrök mellesleg a biciklisták legfőbb ellenségei: irtózatos mennyiség semmisül meg e sátáni tárgyakból a regény folyamán a biciklisták jóvoltából.

Basarát, mint máshol, itt is az idő problémája foglalkoztatja. Számos tétel bontakozik ki az idő paradox voltáról, az egyik konklúzió: az idő nem létezik, hiszen gyorsul, a történelem el van csúszva, teljes 24 évvel, 7 hónappal és 20 nappal előrébb tart, mint a valóság. (Így magyarázható a szarajevói merénylet megtervezése és megvalósítása közti negatív idő is.) A biciklisták ezért az álomban közlekednek, ahol nincs idő, az álom világában találkoznak egymással az égi szentélyben (Jeruzsálem-paradigma), és a pszichoanalitikusok szektáját az ellenségüknek tekintik. A biciklisták ezen a világon egy 20 millió embert befogadó bolondokházát építenek, amit a pszichoanalitikusok irányítanak, vagyis a poklot, ahol mindenki szabadon juthat a tökéletes romlottság állapotába, ezáltal biztosítva magának az üdvözülést.

Zavarosnak tűnik? Pedig mindez teljesen logikus, higgyék el, benne van a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták igaz történetében. Aki megismerkedik ezzel a hátborzongató elmélettel, azt többé nem téveszti meg az álomvilág, vagyis az élet káprázata (amelynek szimbóluma a női vagina), az fölismeri az elveszett lét értelmét. Ismerős öszszefüggésekkel találkozhat az olvasó, Hamvas Béla Scientia Sacrájának képei rémlenek fel, ami nem lehet véletlen, hiszen a délszláv államokban bizonyos körökben Hamvas igen felkapott szerző. (Apropó: Csúf Károly király, az egyik kulcsalak szerint „a nőknek nincs lelkük. Ebben biztos vagyok. A nőnek csak picsája van. A picsa a centrum, naprendszerünk Napja, akörül forog minden, és azt szolgálja minden porcikájuk. És mivel a vagina semmi egyéb, mint közönséges lyuk, hiány, üresség, ezért nemhogy lelkük nincs a nőknek, de egyáltalán nem is léteznek.” Később fény derül arra is, hogy a „nőknek is van lelkük, de a nő lelke némileg eltér a férfiétól, amit világosan tükröz a férfi és női bicikli szerkezetében mutatkozó különbség:


(Az első ábra a férfi lelkének animája, a második a nő lelkének animulája.)

Basara ebben a világregényben, melyhez előképnek önkényesen a különböző Faust-feldolgozásoktól Swiften át Orwellig számos kulcsművet vehetünk, de inkább tegyük Basara könyvét melléjük, természetesen saját szerbségét, a balkáni puskaporos hordó mibenlétét is elhelyezi (itt talán felrémlik egy pillanatra Andric´ Híd a Drinánjának konklúziója is mint továbbgondolás és cáfolat), és a szerbek, mint „a szlávság zsidói” metaforát bevetve hideg, távolságtartó „megoldást” ad. De ezt (is) olvassa ki mindenki magának, akit érdekel.

Ezt a könyvet, be kell látnom, nehéz ajánlani az olvasónak hagyományos módszerekkel. Az író hallatlanul nagy fantáziájának varázsát csak a megízlelés érzékeltetheti. Ezért:

tessék elolvasni ezt a könyvet, mert elég jó.


Tomkiss Tamás


© Tomkiss Tamás
© www.tomkiss.hu


websas.hu LINKTAR.HU